A 20. század elején szinte minden fémalakítást alapvetően mechanikus és hidraulikus présekkel végeztek. A hengeralakítási technológia megjelenésével a legtöbb tömeggyártást igénylő lemezalakítást hengeralakító géppel fejezik be. A nagy hatékonyság és a nagy pontosságú hengeralakítás előnyeit a piac széles körben felismerte.
A hengeralakítás ennek megfelelő arányú alkalmazása a II. világháború után volt, ettől az időszaktól kezdve a préseléssel előállított fémlemezt lassan felváltotta a hengeralakítás, így a lemezalakítás gyártási hatékonysága nagymértékben javult. Csökkentett gyártási költségek.
Ennek eredményeként a hengeralakítást fokozatosan alkalmazzák az élet különböző területein, mint például polcok, acélszerkezetű épületek, repülőgépek, elektromos készülékek, külső faldíszítés, belső dekoráció stb.
1. Az 1950-es és 1960-as években a forgójeladók megjelenése lehetővé tette bizonyos segédfeldolgozások egy gyártósorba történő integrálását, mint például az elő-lyukasztás, hegesztés, permetezés és egyéb eljárások, amelyek tovább javították a termelés hatékonyságát.
2. Az 1970-es és 1980-as években a hengeralakító tekercseket számítógépen lehetett tervezni, rugalmasabbá, vizuálisabbá és szimulálóbbá téve a tekercskialakítást, pontosabbá és módosíthatóbbá téve.
3. Az 1990-es években a programozható vezérlők széleskörű alkalmazása mellett a hengeralakítás automatizáltsága és szabályozhatósága magasabb volt. Emellett a számítógépen továbbfejlesztették a hengeralakító kialakítást, így az anyagtűrés tovább szabályozható, a kialakítás rugalmasabb és változtathatóbb.
Ezért a fémlemez feldolgozása nagyobb automatizálást érhet el, és a termékek minősége és gyártási hatékonysága jelentősen javul.
Ez lehetővé teszi a fémlemez-alakító termelő vállalkozások számára, hogy csökkentsék a munkaerő-felvételt, és egy személy irányíthatja egy vagy több gép gyártását, ami nagymértékben csökkentheti a termelési költségeket és növelheti a vállalkozások versenyképességét.